Érdekességek a sóról

Só árusok már a csiszolt kőkorszakban voltak. Úgy szerezték be árujukat, hogy midőn elvonult a dagály, kimentek a tengerpartra és a homok tetejéről lekaparták a víz lerakta sót. Aztán vitték a sóban szegény vidékekre, ahol igen jó árat kaptak érte, pénz még nem lévén, más terményekben.

A só egyébként még sokáig kincsszámba ment. Ebből ered az a szokás, hogy a kedves vendéget sóval, kenyérrel fogadják. A közösen elfogyasztott sót és kenyeret máig a barátság jelképének tekintik. A középkorban a vendég rangját, méltóságát lehetett azon lemérni, hogy milyen közel ültették a sótartóhoz az étkezőasztal mellett. Egy időben a só kedvelt fizetőeszköz is volt. Az antik Róma hadseregének harcosai például sóban kapták a zsoldpótlékot.

Azt mindenki tudja, hogy a tenger vize sós. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a tengervíz sótartalma mintegy három és fél százalék, épp ezért csak száz Celsius foknál magasabb hőfokon forr fel. És még egy érdekes adat: a tudósok szerint, ha minden sót kivonnánk a tengerekből, az így nyert sómennyiséggel 166 méter vastagon be lehetne borítani a földgolyót.

Ha nem lett volna Mahatma Gandhi híres sómenetelése 1930-ban, India még mindig Angliától lenne kénytelen sót vásárolni. A 30-as években India brit gyarmat volt, a világháborútól sújtva az emberek éheztek. Gandhi zarándokútjain bejárta India falvait és szembesülve az egész országot érintő súlyos válsággal, meghirdette az angolokkal szembeni ellenállást. Leghíresebb tüntetése a só-menetelés volt, amikor a tengerparton indiaiak milliói termelték ki és értékesítették a sót, holott ez a tevékenység akkor brit monopólium volt, ezért bűncselekménynek számított. Még az indiai kormány is a tiltakozás mellé állt, pedig a sókereskedelemből származó bevétel jól jött az országnak. A 240 mérföldes, 23 napos tengerparti séta 1930. április 5-én ért véget.

 

Sok népi mondás keletkezett a sóról:

Manapság, ha valakitől látványosan szabadulni akarunk, azt mondjuk, hogy „menjen a sóhivatalba.”
Sót vet a tűzre = békít, csillapítja az indulatokat.
Nálunk is sóval főznek = nekünk is megvan a magunkhoz való eszünk
Sok só lében, kevés só asszonyban elviselhetetlen= az elsózott leves éppúgy élvezhetetlen, mint a sótlan, azaz kedélytelen asszony.

És egy kis tréfa

Ha két zsíros kenyér fut, melyik fut gyorsabban? Az, amelyik be van sózva.

Ebéd közben, az újdonsült asszonyka meséli férjének:
– Az áll az újságban, hogy az embernek három kiló sót kell elfogyasztania egy évben, hogy életben maradjon.
– Meglehet – szürcsöli a levest a férj -, de nem egyszerre…